Beszámoló:

Sziasztok!

Elkészültem végre a fotófeltöltéssel és a beszámolóval, ami a JER-es élményeimet illeti...

A weboldal címe, ahonnét 4db zip-be csomagolt fotóadag letölthetõ:
http://lejla1.mlap.hu

Innen van hivatkozás a http://kollarlejla.tar.hu -ra is, ahol a fotók megnézegethetõk.

A beszámoló szövege:

Hastánc, méhek, eszperantó
-avagy hogyan érezd jól magad nyelvi környezetben-

Idén -ahogy csaknem 30 éve minden tavasszal- ismét megrendezésre került a JER (JER=Junulara Esperanto Renkonto, azaz Ifjúsági Eszperantó Találkozó).

Ez alkalommal, 2007 április 13-15 közt a Siófoktól 25 km-re délre fekvõ településen, Tabon találtak kellemes helyszínt a Magyar Ifjúsági Eszperantó Szövetség szervezõi, akik a helyi eszperantistákkal szoros együttmûködésben programdús kikapcsolódást biztosítottak az érdeklõknek.

A JER célközönsége eredetileg a magyarországi, 30-on aluli ifjú eszperantistákból állna, ám rendszeresen részt vesznek azok is, akik komolyan veszik a hívogató szlogent: fiatal az, aki annak érzi magát!

Így aztán a legidõsebb résztvevõ 78 éves volt, a legfiatalabb pedig 8 - igaz õ még nem tanulja a nyelvet, hanem eszperantista szüleivel érkezett. Egyébként az idei rendezvényre rendkívül sokan, majdnem 100-an jelentkeztek, többek közt külföldi eszperantisták is (Horvátországból)! Ez a szervezõk sok energiaráfordítását dícséri elsõsorban, és nem ártott hozzá
a ragyogó napsütéses idõjárás sem (az elmúlt években szinte mindig hideg vagy esõs idõ volt ilyenkor)

Már a szállás is rendkívül sok lehetõséget kínált a szabadidõ eltöltésére: a Rudnay Gyula Középiskola kollégiumában szabadon használhattuk a csocsót, a biliárdasztalt, a konditermet, a pingpong asztalt, és a honlapszerkesztés
fortélyait ismertetõ foglalkozáson a számítógéptermet is rendelkezésünkre bocsájtották! Több olyan helyisége is van a kollégiumnak, amely ilyen nagy létszámú résztvevõt be tud fogadni, ki is lettek használva, volt filmvetítés, néptánc-és hastáncbemutató, közösségi játékok.

A nyelvvizsgára készülõknek most is lehetõségük volt próba-nyelvvizsgát tenni a Rigó utcai nyelvvizsgaközpontból meghívott vizsgabizottsági elnök, Szabó Imre segítségével. Ez mindig népszerû programpont, idén is a teljes hétvégére érkezett résztvevõkön felül még további 15-20 látogató utazott Tabra az ország különbözõ pontjairól, hogy a május-júniusi vizsgákra
szerezzen egy kis bátorító tapasztalatot vagy jó tanácsokat.

De nem szaladnék ennyire elõre, hisz a próbanyelvvizsga szombati programpont volt, lássuk sorban az elejétõl:

• péntek

Annak ellenére, hogy péntek 13-án kezdõdött a JER, nekem mint résztvevõnek semmi komolyabb "balszerencse" nem tûnt fel... :)
Autóval utaztunk Budapestrõl Tabra Mészáros Pistával, és talán a kora délutáni indulásnak köszönhetõen nem voltak nagyon sokan az utakon: másfél-két óra alatt ott is voltunk! Mivel az utolsó pillanatban dõlt el, hogy nem busszal vagy vonattal megyünk, ezért elfeledkeztünk arról, hogy egy helyi térkép kinyomtatása hasznos lehet :)
De szerencsére Tabra érkezve pontos útbaigazítást kaptunk egy hölgytõl, és mint késõbb kiderült, ha figyeltük volna a kis zöld táblácskákat JER felirattal, akkor azok is elvezettek volna a kollégiumig. Nem éppen az elsõk közt érkeztünk, volt már vagy 17 óra amikor az "akceptejoban" megkaptuk a szobánk kulcsát -de a többség csak 18 óra után ért Tabra vonattal, busszal illetve autóval.

Én elõször két -számomra- ismeretlen, új eszperantistával kerültem egy szobába, majd mivel késõbb érkezett ismerõs is, megbeszéltük a szobabeosztást hõsiesen intézõ Lindwurm Edittel, hogy kihúzhatja a helyfoglalásomat az eredeti helyérõl, és tegyen át Ottrok Andi mellé. Nem lehetett könnyű dolga az érkezõk igényeivel szegény Editnek :)

A szobák kellemesek, igaz kicsit furcsálltam hogy két szobának van egy közös elõtere, és mindössze ezt az ajtót lehet zárni, de elég hamar túlléptünk ezen a problémán... A két szobához tartozott egy fürdõhelyiség is. Ez igazán nem rossz, sok kollégiumban 1 folyosó = 1 fürdõ az összes lehetõség a tisztálkodásra.
A szobákban a szekrényeket nem tudtuk használni most, de valószínûleg a nyári egy hetes IJS idején már üresek lesznek - most még tart az iskolaév.
Különben, a három napra való ruházatnak amúgy sem kellett volna feltétlenül a szekrény... Így én a magam részérõl elégedett voltam.

Miután mindenki elhelyezkedett a szállásán, már lehetett is gyülekezni a vacsorához - a kollégium hangosbemondója nagy segítség volt ezügyben, igaz, csak a folyosókon hallani rendesen, érthetõen, hogy mit közölnek.

A vacsora a tabi Százlépcsõ étteremben volt, 6-10 fõs asztalok mellett, kellemes zsongással kísérve, hisz többen csak ezeken az éves rendezvényeken látják viszont az ország különbözõ részein élõ kedves ismerõseiket. Többen még kávéztak és fagyiztak a vacsora után, majd az érkezési nap fõ programja következett a harmadik emeleti nyagyteremben: üdvözlõ beszédet mondott Schmidt Jenõ polgármester, aki a szervezõknek mindenben segítségére volt az elõzetes munkálatok során, és Szilvási László tolmácsolta a nem magyar anyanyelvû résztvevõk számára az elhangzottakat.

Ezután hastáncbemutató következett -sajnos nem tudom az elõadó nevét, kérlek jelezzétek hogy kiírhassam!- és azt hiszem, kivétel nélkül mindenkit elvarázsolt!
Ottrok Andrea tartott egy kis ismerkedési játékot, amelyben egy minimális eszperantó tudás is szükséges volt már, de természetesen elmondta magyarul is a feladatokat, hiszen rengeteg új, az eszperantó tanulmányait még csak most kezdõ résztvevõnk is volt. Ezalatt a hastáncot bemutató hölgy egy másik fellépõruhát öltött magára, és egy pörgõsebb zenére is bemutatott még egy koreográfiát. Ekkorra azt hiszem mindenki teljesen feloldódott már, és folytatódott az ismerkedési est további mókás játékokkal. Az utolsó feladatban például mindenki kapott egy kérdõívet, amelynek segítségével fel kellett kutatni azokat a résztvevõket a teremben, akiknek hasonló a szeme színe(lábmérete/testvéreinek száma, stb...) mint a kérdõívet kitöltõé, vagy akik érdekes mintájú zoknit viselnek, vagy olyan személyt kellett keresni aki szereti a gyümölcslevest/nem szereti a csokoládét... :) Volt nyüzsgés rendesen.
Amikor véget ért a játék, több elfoglaltságból lehetett választani az aludni nem igyekvõknek: éjszakai városi séta, pingpong (jómagam több órán át játszottam, majd lementem biliárdozni még hajnali 3-kor...) teaház, csocsó, biliárd... És persze mindezek közben rengeteget lehetett beszélgetni - a tapasztaltak adomázgattak, az újoncok ismerkedtek - azt hiszem az utazás fáradalmai ellenére mindenki jó késõig maradt fenn, dacolva a reggel 8:15-re kitűzött gyülekezõ tudatával :)

• szombat

A kissé nehéz ébredés után egy kellemesen langyos reggel várt minket. A reggeli után -visszatérve a kollégiumba- csoportképeket készítettünk, hiszen megérkeztek azok is, akik a próbanyelvvizsgát szerették volna igénybe venni. Így az egyébként is magas létszám 98 fõre duzzadt!
Minket többieket ezután 5-6 fõs csoportokba osztottak a városi játékhoz, s míg a nagy szintkülönbségû utcákat jártuk keresve a feladatlapon feltett kérdésekre a válaszokat, addig õk kipróbálhatták tudásszintjüket. Olyannyira erõsen sütött a nap, hogy a játékosok közül szinte mindenki lepirult kicsit a fedetlenül hagyott karján-vállán-arcán. Út közben vásárolt üdítõsüvegekkel tértünk vissza leadni a játék megoldását a kollégium udvarára. A városi játék végeztével még ebéd elõtt filmvetítés is volt,
majd hullafáradtan indultunk ebédelni. A bõséges ebéd után egy nagyon érdekes program következett: Tabon van ugyanis egy kaptárüzem! Végighallgattunk egy elõadást az udvaron, amit Besenyei Anna tolmácsolt.
Ezután körbevezettek minket a sötét és hûvös üzemben, ahol manufakturális jellegû gondossággal gyártják a különbözõ tárolókat, méhkaptárakat, fémrácsokat, és még ki tudja mi mindent. Ismét kimenve a szabadba, az udvar egy másik részén messzirõl megnézhettünk két "mûködõ" kaptárat, a bátrabbak egy nagyon bájos méh-itatóhoz közel is mehettek - a méhek úgy ittak ott, mint a vályú mellett a birkanyáj, csak kicsiben :)
Mézkóstolóval kínáltak minket, három ízletes fajmézet lehetett összehasonlítani. Ezen felül mindenki kapott egy kis üvegcse vegyes virágmézet ajándékba! Csak ezek után ne lett volna olyan hosszú a hazafelé vezetõ út :)
Mintha idõközben duplájára nõtt volna a távolság. Aki végigtalpalta a városi játékot, és eljött a kaptárüzembe is, az garantáltan jól aludt az éjjel :)
A koleszba visszaérve azok, akiket érdekelt az eszperantó jövõje, részt vehettek egy megbeszélésen, amin az eszperantó reklámozási lehetõségeihez járulhattak hozzá véleményükkel, ötleteikkel. Az érettségizõ korosztálynak voltak a legérdekesebb ötleteik: lemosható/öntapadó tetoválás pl. :)
A vacsora után ismét a harmadik emeleti nagyteremben várt minket program: népitánc bemutató és táncház! Olyan jó hangulat volt, hogy még én is beálltam, pedig igazán falábam van ehhez :)
A program végeztével egy újabb program következett: a földszinti teremben lehetett megismerkedni a koktélkészítés fortélyaival, illetve a vállalkozó szellemûek közösen csináltak több tál alkoholos -és alkoholmentes- gyümölcsös bólét, amit aztán a nézõkkel együtt fogyasztottak el.

Mészáros Pistával én ezidõ alatt berendeztem egy asztalon kis "könyvesboltunkat" azok számára, akik nem csak tankönyvbõl szeretnének az eszperantó olvasnivalóval találkozni, de ezzel nem voltunk egyedül, Stefan McGill is hozott tanulást segítõ füzeteket, újságokat.
Két ifjú és "új" eszperantista, egymástól teljesen függetlenül (nem is ismerték egymást elõtte!) készült pár dal elõadásával. Végül közös produkcióban léptek fel, és nem tudom mennyit gyakorolhattak elõtte, de igazán jól sikerült!
Én ezek után felmentem a harmadik emeletre a pingpong-asztalhoz, és úgy hajnali egyig jópár mérkõzést lejátszottunk. A társaság lent megfogyatkozott addigra, de amikor már igencsak fájó lábakkal aludni csoszogtam, még biliárdoztak, beszélgettek, és szólt a zene is eközben.

• vasárnap

A szokásos reggelizõs-sétálós ébredezés után a résztvevõk nagy része elkezdett a szobájában a hazainduláshoz készülõdni. Természetesen még volt pár program, amin részt lehetett venni, például a weblapszerkesztési ismeretek kezdõknek, amit Szilvási László tartott meg sokak nagy örömére a kollégium számítógépes termében. Azok pedig, akik Siófokról indultak hazafelé, még körbejárhatták egy kis idegenvezetéssel a fõbb Siófoki nevezetességeket: még koszorúzás is volt, Karinthy Frigyes szobrát díszítették vele. Én korán szerettem volna hazaérni Pestre (programom volt már kora délutánra), így csatlakoztam az egyik délelõtt hazainduló autóhoz: Garamvölgyi Laca vitt haza Ottrok Andi társaságában. Így Pista, akinek leutazásomat köszönhetem, Pestre tudott szállítani 3 vagy 4 ifjú eszperantistát, akik Berzsenyi Gimnázium tanulói, és ott tanulják az eszperantót.

Összességében az egész hétvégén nagyon jól éreztem magam, köszönöm a szervezõknek a helytállást, az érdekes programötleteket, és úgy egyáltalán, az energiaráfordítást! Minden eszperantó esemény csak akkor mûködik igazán,
ha egy jó csapat áll a háttérben, amely kézben tartja a dolgokat... A MIESZ és a helyi csapat (Szõkéné Nagy Edit, Szányel Csaba, Dulcz Rita és párja) együttmûködése azt hiszem, elég sikeres volt :) Már kíváncsian várom az IJS-t!!!

Kollár Lejla